Tisztelt magyarok és kedves osztrák vendéglátók!
A magyar nemzet sorsdrámája a végéhez közeledik. Részesei vagyunk ennek a
sorstragédiának szereplőként, és tehetetlen-tétlen nézőként is, hacsak
talpra nem állunk.
A világot háttérből irányító szervezett magánhatalom - sorsdrámánk írója és
rendezője - szabadulni akar nemzetünktől, mert szülőföldünket
más célra,
másoknak szánja, s ezt nem is titkolja
A dráma első felvonása 1920-ban ért véget, amikor a történelmi,
etnikai és
az önrendelkezési elv megszegésével, igazságtalanul
kettős mércét
alkalmazva, feldarabolták Magyarországot.
A dráma második felvonásaként 1945 után, megsemmisítették a magyar
nemzet
vezetőrétegét, amelynek még volt érzelmi és
tudati kötödése az 1100 éves
magyar államhoz.
A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az
internacionalista kommunizmusból, de helyette nem a mostani kozmopolita
globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az önrendelkezését
visszaszerezni, és munkája eredményével rendelkezni. Teljesítményét
ne
vegyék el tőle sem kommunista rendőrállami
erőszakkal, sem eladósítással,
pénzügyi módszerekkel
történő folyamatos sarcolással. A már akkor is
együttműködő
kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a
magyar
nemzet forradalmát.
Hogy soha többé fel ne állhasson, új urai rávették a tömeges agymosásnak
kitett lakosságot, hogy állami ösztönzésre, orvosi segédlettel
megölesse
saját utódait. A mintegy nyolc millió abortusszal
kivéreztették a maradék
Magyarország törzsmagyarságát. Ezt
a veszteséget nem lehet kiheverni, de túl
kell élni.
A negyedik felvonás 1989.
A pénzimpérium felkészített ügynökei és a hazai
kollaboráns technokraták segítségével - pénzügyi technikákkal, eladósítással
- elvette a magyar nemzet vagyonát. Ma a lakosság 80%-a vagyontalan, nincs
tőkejövedelme. Az új milliárdos réteg pedig teljesítmény nélkül szerezte
vagyonát. Magyarország tartozásállománya külföld irányába meghaladja a 40
ezer milliárd forintot, 210 milliárd dollárt. Ebből az államadósság 80
milliárd dollár, 15 ezer 500 milliárd forint. Ennek az összegnek kell a
hozamát, tőkejövedelem, profit és kamat formájában a magyar népnek minden
évben kitermelnie és átadnia. Ezt csak maradék vagyona felélésével és
további kölcsönök felvételével tudja ideig-óráig teljesíteni. Magyarország
többé nem a magyaroké. Országunk, hazánk mások tulajdona lett. Ma már
nagyrészt bérmunkásként, cselédként dolgozhatunk mások tulajdonában, mások
hasznára.
Az ötödik felvonás 2004. Magyarország elveszíti szuverenitását,
egy nemzetek
feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lesz,
független állam
helyett. A szervezett magánhatalom által létrehozott
Európai Unióba a
viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan
feltételekkel,
kényszeritették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd
forint nettó
veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való
felkészülés. 2004 óta
pedig évi 2500 millárd forintba kerül a tagság. Kezdettől
nettó befizetők
vagyunk. Az un. támogatás nem egyéb, mint a már átadott
összegek egy
részének a keserves visszaszerzése pályázatok útján.
A magyar költségvetési-hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb
okozója az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem pedig
támogatja.
Az EU a szervezett magánhatalom intézménye az ellenségnek számító
nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU természetellenes és
fölösleges, elbürokratizálódott vízfejjé vált.
Ami
jót hozott - emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok csökkentése,
szorosabb
együttműködés az öreg földrész államai között - azt olcsóbban és
hatékonyabban
el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni
nemzeti
szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar
jogrendszert.
Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai ás
társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család, és a nagyobb család, a
nemzet. Ez utóbbi teszi lehetővé a történelmi és kulturális önazonosság
megőrzését. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU
viszont élősködő - funkciótlan - képződmény.
Most a magyar nép sorsdrámájának
az utójátékát éljük. Folyamatban van a
termőföld és a lakóingatlanok
elvétele a magyaroktól és átjátszása
külföldiek tulajdonába. Már
minden előkészület megtörtént.
2006 fordulópont volt. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy
nincs hová hátrálnia, ha kollaboráns vezető rétegei - a pénzvilág
zsarolásának engedve - beszüntetik a nemzeti kockázatra épülő nagy
szolidaritási rendszerek közfinanszírozását. Az előző rendszer a
rendkívül
alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont
magának kisajátító és külföldieknek játékpénzért átengedő kollaboráns
érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok
finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és nincs meg már a belőle
korábban befolyt tőkejövedelem. De a lakosságnak sincs tőkejövedelme,
mivel
a közvagyon nem az ő magánvagyona lett. A koalíciós kormányzat akkor
hivatkozhatna joggal arra, hogy a magyarok most már egyénileg gondoskodjanak
magukról, ha a közvagyont a privatizáló érdekcsoportok neki juttatták volna.
Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek szánt alkotmány is elősegítette.
Tele van szankció nélküli csonka szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetőek.
A választási törvény miatt az állampolgárok fele ki van rekesztve az
Országgyűlésből az antidemokratikus - és mielőbb eltörlendő - 5%-os
szabállyal.
A tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában és az
ellenőrzése alatt van. A lakosság ténylegesen nem tud élni a szólás és
a
sajtószabadsággal.
Egyedül a gyülekezési szabadság
maradt volna az elégedetlenség kifejezésére,
de a nemzetközi pénzvilág és
magyarországi kiszolgálói rendőrállami
módszerekkel fojtották el a
tüntetéseket. Először kirekesztették a
polgárokat a parlamentből,
majd pedig álszent módon követelték az utcai
politizálás beszüntetését.
Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza kell szerezni
Magyarországot,
vissza kell állítani a magyarok által létrehozott nemzeti
vagyon
magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs sem egyéni, sem nemzeti
önrendelkezés.
A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon.
Őseink megszerezték hazánkat, de újból meg kell harcolnunk érte. Nincs
más
választásunk, új honfoglalásra van szükség, mert a fogyó és mesterségesen
csökkentett magyar népesség helyére tömegesen idegeneket akarnak új uraink
betelepíteni. Erre már elkészültek a tervek.
Melyik
birodalom tette gyarmatává Magyarországot? Hazánk az egyetlen igazi
szuperhatalom,
a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon
legértékesebb részét
beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális
részvényvagyonába.
A magyarok bérből-és fizetésből élő függőhelyzetű
munkavállalókká
váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett - saját
hazájukban.
Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék, profit
és
kamat formájában. A magyarok ma pénzfeudalizmusban élnek, és évente három
és
fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött
ismeretlen
uraiknak.
Kik ezek az új oligarchák? Ők a világ felett az uralmat megszerzett
magánpénzmonopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra támaszkodva szerezték
meg az emberiség termelő vagyona feletti ellenőrzést. A pénzimpérium
tőrzsvagyona szupergazdag dinasztiák családi alapítványaiba, holdingjaiba,
befektető alapjaiba, több ezer alapítványba van gondosan elhelyezve, és
magántulajdonban lévő kollektív vagyont alkot. Mértéke több ezer milliárd
dollár. Ez az óriási vagyon pedig állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet
kutatói állapították meg 2000-ben, hogy ha az emberiség létszámát 10 főre, a
világ vagyonát pedig 100 dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99
dollár, és 9 emberé egy. Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom
szélsőséges koncentrációja egy szűk szupergazdag csoport kezében. Ővéké a
világot uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona. Pénzügyi
módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell vissza venni
tőlük.
Megvannak erre a történelmileg
helyesnek bizonyult technikák. Most csak a
közpénzrendszer visszaállítására,
a termelő és infrastruktúra fejlesztő
állami programok
beindítására utalok. A központi bankok a pénzimpérium
intézményei, magánérdekek
szolgálatában állnak. A közhatalom ellenőrzése alá
visszahelyezve
hatékonyan tudnák elősegíteni az állam, a gazdaság és az
állampolgárok
adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban
pénzügyi
technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új
honfoglalást
is, hogy nemzetünk fennmaradhasson.
A legszégyenletesebb az, ami az egészségügyi rendszerrel és az iskolákkal
történik. Bátor orvosok és egészségügyi dolgozók úgy döntöttek, hogy
ellenállnak a magyar egészségügyi rendszer szétverésének és
szatócs-tevékenységgé silányításának. Létrehozták az Összefogás Népünk
Egészségéért Pártot. Vezetőjük - Dr. Lőke Miklós, főorvos, egykori
kórházigazgató, igazságügyi orvosszakértő - itt van sorainkban. Sok sikert
bátor vállalkozásukhoz!
A magyar társadalom vert helyzetben van jelenleg, de viharos történelmünk
során már nem egyszer tudtunk hasonló helyzetből végül is győztesen
kikerülni. Sarkunkra kell állni. Talán soha nem voltak annyira időszerűek
nagy költőnk szavai, mint most, hogy - Talpra Magyar! Hi a haza, itt az
idő,
most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés válasszatok.- Fel
kell állnunk, mert csak az lehetetlen, amit meg se kísérlünk. Ütött a
cselekvés órája.
Köszönöm, hogy meghallgattak.